"Volt egyszer egy hangya, akit Tamásnak hívtak. És Tamás imádott dolgozni.
Minden reggel, hajnalhasadtakor, vidáman és lelkesen látott munkához. Szorgalma páratlan volt, és mindig jókedvűen serénykedett.
Egy nap arra repült egy poszméh, Pál. Meglátta Tamást boldogan dolgozni, és azt gondolta:
– Ez így nem mehet! Dolgozni csakis felügyelettel lehet!
Alapított hát egy céget – „HangyaProCsoport” – és saját magát nevezte ki igazgatónak.
Tamás továbbra is dolgozott. És a cég virágzott.
Ám Pál úgy vélte, kell valaki, aki ellenőrzi Tamást. Felvette a ganajtúró bogarat, Istvánt, felügyelőnek.
Tamás most már minden reggel jelentéseket kellett írjon – hány levelet cipelt, hány magot hozott…
Egyre nehezebb lett egyedül boldogulni, így felvettek egy titkárnőt – a pók Zsófiát. Ő válaszolt a hívásokra, rendezte az iratokat.
Tamás? Csak dolgozott. És dolgozott. És dolgozott.
Pál közben több statisztikát akart – táblázatokat, diagramokat, előrejelzéseket.
Fölvettek még egy asszisztenst – a csótányt, Pétert –, és vettek neki laptopot, színes nyomtatót.
Tamás kezdte elveszteni örömét. Kevesebbet dolgozott, többet jelentett.
Pál látta, hogy valami nincs rendben. Létrehozott egy új osztályt: „Energia és Motivációs Igazgatóság”. Az élére sáskát állított – Jánost.
János irodát rendezett be magának, légkondival, árnyékolóval és kényelmes székkel.
Kapott még egy segítőt is.
Csak Tamás már nem énekelt. Nem mosolygott. Megutálta a papírmunkát, a jelentéseket, a gépeket, Pált, Jánost, Istvánt, Zsófiát…
És már maga a munka sem hozott boldogságot.
Pál érzékelte a teljesítmény csökkenését, és tanácsadót hívott: a bagoly Sára jött.
Három hónapig figyelt, elemzett, majd közölte:
– Túl sok az alkalmazott!
Elkezdődtek az elbocsátások. Az első, akit kirúgtak? Tamás.
Mert szomorú lett, ingerlékeny, és rontotta a légkört.
Tanulság?
Aki dolgozik, nem mindig kap megbecsülést. De nélküle semmilyen „ganajtúró” vagy „motivációs sáska” nem marad talpon sokáig."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése