Vicces viccek, érdekességek a nagyvilágból vicces képek és vicces szövegek formában... :)))
2018. október 30., kedd
2018. október 28., vasárnap
Idézetek bírósági jegyzőkönyvekből
- Nem, én csak ott fekszem.
- Július tizenöt.
- Melyik évben?
- Minden évben.
- Igen.
- És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
- Nem emlékszem.
- Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett?
- Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
- Hány éve lakik magával?
- Negyvenöt.
- Igen.
- És maga mit csinált ez alatt?
- Igaz.
- Hány fiú?
- Egy sem.
- Hány lány?
- Halállal.
- Kinek a halálával?
- Közepes magasságú, szakállas.
- No vagy férfi?
- Igen.
- Lehetséges, hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?
- Minden boncolást hullákon végzek.
- Orális.
- A boncolás kb. este 8:30-kor kezdődött.
- És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
- Nem, ott ült az asztalon, és csodálkozott, hogy miért boncolom.
- Nem.
- Ellenőrizte a vérnyomását?
- Nem.
- Ellenőrizte a légzését?
- Nem.
- Tehát lehetséges, hogy az egyén életben volt, amikor elkezdte a boncolást?
- Nem.
- Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
- Mert az egyén agya az asztalomon volt, egy üvegtartályban.
- Mindennek ellenére, mégis, lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
- Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt, és ügyvédként praktizált valahol.
2018. október 23., kedd
Hajnalig tartó buli
Mire ő: -Hááát...az éjjel felébredtem mikor hármat kakukkolt és a fene tudja hogy miért vagy hogyan,de utánna azt kiabálta,hogy "BASSZA MEG!!!"...aztán még négyet kakukkolt és miután végig hányta a folyosót,másik hármat kakukkolt,miközben majd megszakadt a röhögéstől.Utánna még egy kakukk,majd botladozás közben rálépett a macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban.Az utolsó kakukkot már mellettem az ágyban adta ki magából,aztán egy fingás kiséretében egyszerűen elaludt.Ennyi.Mit szólsz hozzá,drágám???
2018. október 22., hétfő
2018. október 21., vasárnap
2018. október 20., szombat
Papa a bányában
kabrió Merciben.
Papa nézi, nézi, majd kérdez:
-Ne haragudjon már meg kisasszonyka, de hogy lehet, hogy maga ilyen fiatalon egy ilyen drága autóban ül? Én lehúztam 40 évet a bányába', oszt csak egy Trabira futotta. Mit csinál maga?
-Tudja papa, férfiakat elégítek ki, orálisan.
-Dehát az a szopás?!?!
-Nem papa, a szopás az a 40 év a bányában !
Igazi társ
Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: „Megyek és elmosogatok, rögtön jövök”.
Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.”
Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek.
Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.
Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.
De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: „Nahát! Fantasztikus vagy!!!!”
Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?
Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.
Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?
Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.
Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!






