férfidolog

1. A hasunk
A has nekünk olyan, mint a nőknek a mell: azt gondoljuk, a lányoknak irtó fontos, így aztán mindannyian tökéletes hasra vágyunk. Ám valljuk be férfiasan, kevesen dicsekedhetünk ilyennel. Ettől eléggé frusztráltak vagyunk, hiányosságként éljük meg, ezért állunk behúzott hassal, lélegzetvisszafojtva a tükör előtt. Akár hiszitek, akár nem, a férfizuhanyzóban alattomosan és titokban mindenki a másik pocakját kémleli.

2. A súlyunk
Bár a férfiakat lenyűgözik az olyan kulináris orgiák, mint egy négysajtos, extra feltéttel gazdagított óriáspizza befalása, mégis igencsak aggaszt minket, ha kövérnek látszunk. Különösen a testesebb férfiak parája ez, akik amiatt aggódnak, hogy mások számára úgy tűnhet, mintha nem lenne elég férfias akaraterejük ahhoz, hogy formában tartsák magukat. A másik gyötrelmes rémálom: a férficicik rettenete. Az igazság az, hogy a fogyókúrával mindig felsülünk előttetek. Látjuk, amint kis salátalevélbe tekert diónyi zöldségvalamit ebédeltek és kalóriaszegény sört isztok hozzá. Ez, őszintén szólva, több mint szánalmas. Lehet, hogy emiatt a „mi aztán nem diétázunk” hozzáállás miatt hiszik azt a nők, hogy immunisak vagyunk a csipkelődő ugratásokra.

3. A hátsónk
A férfiak tudják, hogy a nők nagyra becsülik a formás férfifeneket. Már sokszor hallottuk, amint lelkesen megjegyeztétek: „Isteni segge van!”. És azt gondoljátok, hogy nem is figyeltünk oda, vagy az ilyen mondatokat észre sem vesszük. Dehogynem. Ezek aztán meglehetősen paranoiddá tesznek minket a hátsó felünket illetően, sőt kifejezetten zavarba jövünk tőle. Azért zavarbaejtő, mert azt hittük, az üleptéma már hetedikes korunk óta csak móka tárgya, és most valahogy elég nehéz komolyan venni. Zavarbaejtő, mert fogalmunk sincs, hol húzódik a határ a formás tompor és a hosszú póló alatt elrejtendő far között. Egyet viszont biztosan tudunk: Mel Gibson fenekéért minden nő odavan. Akkor olyat szeretnénk.

4. Az arcunk színe
A fehér férfiak számára egyre fontosabb szempont, hogy egy kis színt szerezzenek az előnyösebb külső érdekében, hiszen a napbarnított bőr már rég nem a szabad ég alatt végzett munka vagy sport jele. Az igazán vonzó férfias férfiak és a hírességek bőre mindig egészségesen ragyog. De hányan néznek ki közülünk úgy, mint George Clooney? Vagy hányan dolgozunk profi életmentőként az óceánparton? Vagy hányan keressük a kenyerünket halászlegényként?

5. A kopaszodás
Egy dolog egészen biztos: a férfiak aggódnak a ritkuló hajuk miatt. A barátom, Károly már odáig jutott, hogy könnyű fényvédő naptejjel permetezi a fejebúbját, ha kimegy a lakásból. „Nem egyszerűen bizonytalan vagyok a hajammal kapcsolatos problémák miatt – állítja. - Ha rájuk gondolok, elfog egy érzés, amit inkább masszív depressziónak hívnék.”

6. A magasságunk
Egyszer találkoztam egy nővel egy bárban, aki ugyan csak négy centivel volt magasabb nálam, de a magas sarkújában tizenkét centivel magasodott fölém. Az átlagosnak mondható 177,5-ös testmagasságom nem zavart addig. Beszélgettünk, flörtölgettünk, számot cseréltünk, két nappal később elhívtam vacsorázni, mire ezt felelte: „Nem is tudom. Beszélgettünk erről a barátaimmal, és nem igazán tudtuk eldönteni, hogy elég magas vagy-e hozzám. Hány centi is vagy?” Egy pillanatra elakadt a szavam, aztán azt fontolgattam, hogy visszakérdezzek-e, mekkora a mellbősége, de inkább elnevettem magam, és így szóltam: „Azt hiszem, nem vagyok elég magas hozzád, szia.”

7. A mellszőrzetünk
Emlékeztek, Tom Sellecknek milyen szőrös volt a melle a Magnumban? De manapság nem látni szőrös mellkasokat, hacsak nem a Filmmúzeum 70-es évekbeli ismétlései között. A pasik gyantáztatnak, olajozzák a testüket és olyan fényesek, mint egy frissen vakszolt króm lökhárító. A filmtörténetben is csak Sir Austin Powers rendelkezett egy jól szabott mellparókával - de őt az alkotók nem gondolták komolyan.

8. És persze: az
Íme a péniszkérdés. Aggódunk a hossza miatt? Igen. A vastagsága miatt? Igen. Amiatt is aggódunk, hogy mennyi spermát termelünk. „Nem vagyok egy szépfiú – meséli az egyik barátom, akit extra méretekkel áldott meg az ég –, de Supermannek érzem magam a férfizuhanyozóban.” Az persze csak legenda, hogy tizenkét évesen minden fiú vesz egy stollcokot, és mindennap megméri. Én például ismerik valakit, aki nem csinált ilyet. Egyet. Összesen.